Robin O’Wrightly

 

Az angolszász nevet viselő amigdalai láma, ja nem, rigó egy reklámgrafikus homloklebenyében él. Csakis a színtiszta igazat írja, ha pedig nem, akkor is igazából mesél. „A dzs betű kezelése abszolút egyedi, a zöngés mássalhangzóit sokan próbálják utánozni” – írják róla, ő pedig minden műfajt megír, ami eszébe jut. Eddig négyet talált ki: egy abszurd romantikus paródiát, egy lélektani krimit, egy szépirodalmi családregényt és most jön egy sci-fantasy ifjúsági kalandsorozat is. Mögöttük még egy sereg készül! 🙂

 

Robin O’Wrightly: ÁlomtalanításÁlomtalanítás

„A rémálomban egyetlen jó dolog van: az ébredés.” (a szerző)
A Valami durva kisregényben két nő szemén át figyelhetjük, ahogy az élet szerencsétlen eseményei sodorják őket a végkifejletig, a valóság és az álom frontján egyaránt. A Tinnitusz novellában egy házaspár konfliktusa egy buli után bontakozik ki, amikor nem várt vendégeik érkeznek…
Az írónő második könyve teljesen más stílusban íródott, mint az első – az Erelem (eszetlen szerelem) –, nem véletlenül: levetve minden felhőtlen, hurráoptimista és szűzies bájt; a valóság és az álom néhány kegyetlen és erőszakos szeletét villantja meg.„Az élet egy szemétláda” kontra „Mert nem lehet mindig szar az élet”. A kötetben erőszakos cselekmények részletes leírása és trágár szövegkörnyezet található.
Olvasása 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

 

 

ErelemRobin O’Wrightly: Erelem (eszetlen szerelem)

A jóképű, de kissé paranoiás, rovott múltú adóhivatalnok beleszeret a nem csak kívül szőke, feketegazdaságban dolgozó, vérnaiv hosztesszbe. „Ez valami vicc?!” …Az!
Ráadásul sokan mások is eszetlenkednek a történetben: a szőke nő lázadó álleszbi tini húga, aki egy meleg srácba szerelmes, vagy a debil munkatárs, aki agyonszekálja azt, aki tetszik neki, meg azt is, aki nem.
A szerző első kötete, az Erelem (eszetlen szerelem) nem egy szerelmesregény paródiája, hanem az összesé.
De hogy ne csupán öncélú poénkodás legyen, természetesen van mondanivalója is: nem csak mínusz centikben mérhető a legmélyebb kapcsolat férfi és nő közt. Még ha ehhez az őrület határát is kell súrolni a túloldalról…
A könyvben szereplőkkel való bármely hasonlóság csak egy véletlen spamgenerátor műve.

 

 

Robin O’Wrightly: Emlékkönny

Az  első világháború végén, a gyűlölet és félelem káoszában szerelem bontakozik ki egy fiatal francia katona és egy falusi magyar leány között… Lehet-e „ez egy gyönyörű barátság kezdete”? Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában? Felvállalják a szerelmüket, vagy elsöpri őket a történelem vihara? Átjutnak-e a leszármazottaik a hazugság folyondárján? Ki mondja ki az igazságot? Összetalálkozik-e a két ág, mielőtt beköszönt a halál? A szeretet mindig győz, vagy most az egyszer veszít? Az Emlékkönny minden kérdésre megadja a választ.

 

 

Robin O’Wrightly: Tripiconi sztori 1. Az amulett rejtélye

Van egy hely, amelyet soha nem fogunk megtalálni a térképen, hiába keressük: ez Tripicon, egy szigetállam az Észak-Atlanti-óceán kellős közepén. A valaha szebb napokat látott, ám most már csak vegetáló birodalomban az uralkodó Ponti-hercegség teljesen modern, de mindentől elzárt életét éli.Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére.
Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel. Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban?
Mi az a türkizkék fényű kristály, melyet a nyakában hord?
És mi történik akkor, ha ellopják tőle?
Vajon megtalálják-e a kérdésekre a választ, amikor szorít az idő?